Bucsúzás.

Mikor olvasod e sorokat

Már nem találsz testemben lelket, csupán összetört romokat

Mostmár nem kell velem törödni

Szavaim szóra se kell méltatni

Érkezik lassú léptekben a lélekvívő

Mi ezen a napon értem is eljő

Az élet másik része vár, mi most a halál

Gyászruhát ölt a holló madár

Kínokkal gyötrödve leveti köntösét

Mostmár lent vagyok a sírban, de oly fájdalmas a köszönés

Ne gyötörd magad, nem te tehetsz róla, nem is senki más

Itt egyedül csak én vagyok a hibás

Nekem nincs már semmim

Nincs senkim, nem sírhatom ki bánatos lelkem senkin

Az emlékek elhalványulnak és vele a fájdalom

Bucsú könnyet ne ejts, mindet utálom

Mint holló madár nyugalomra borul e halálos nap végán

Úgy nyugszom majd én is, sötét sirom mélyén

De ne félj,lélekben nem hagylak el soha

Talán föl sem fogod mi történik velem

Mégis kérlek,utoljára fogd meg mindkét kezem

Megfogtad egy pillanatra és nézd,itt is ragadt

Látod az élet kicsiny,rövid, csak egy pillanat

Érzékeny lelkem volt, túl kemény az élethez

Nem érdekel többé, hogy mások mit gondolnak,mit érznek

Egy nap ugyis örökre eltemetnek,elfelednek

Elmegyek, már többé nem kelek fel

Elsőként töled bucsúzom el.