Én vagyok.

Én az Angyal vagyok
Gyülőlöm a csillogó szemeket
Az egymásért élő, hű szerelmeseket
Kik szívüket egymásnak adják
S mint felbecsülhetetlen kincset,úgy óvják.

Én az Ördög vagyok
Gyülőlöm a véres jelent
A mindent felforgató, dühös szelet
Mely cafatokra szaggatja a gyávákat
Magával ragadva az ártatlan vádakat.

Én a Halál vagyok
Gyülőlöm a sok reménytelen testet
A vérben ázó megannyi lelket
Kiket vissza adok a valóságnak
Nincs ideje még a haldoklásnak.

Én az ÉLETED vagyok
Szeretlek gyülőlni mert egy senki vagy
Ki minden lépte után csak mocskot hagy
Alázkodj,szenvedj,borulj térdre
Megtanítalak még az igazi szenvedésre.

Jégszív.

Csöndes hajnalokon

A dér megfagy az ablakon

Fehérbe öltözik a kietlen

Jéggé dermed a vér a szivben

Görcsös remegés uralja a testet

Halk fuvalatok járják át az estet

Sötétség vonja rá fátyolát

Befekítvén összes álmát.

Ridegség titokzatos ölén

Megfagy a pillanat szemének peremén

Örökös jégnek fehér birodalma

Áttörhetetlen páncél mi uralja

Megdermed egy lány hulló könnye

Elbujik a valóságtól az örök ködbe

Jégszíve utoljára még egyet dobog

S tudja, ezek az utolsó pillanatok.