Menj el. Bucsúzz el.
Nem tartalak vissza már .
Hiszed,valahol egy jobb hely vár. Hát indulj, de többé megne fordulj, ígyis fáj,hogy elkell engedjelek, ne kínozz mégjobban kérlek.
Döntöttél, ezzel egy csapásra ellöktél. De már megtanultam felállni, s a jövővel szembe szállni.
Egykor ezt veled tettem, mit mára feledni kezdtem.
Mond, minek állsz még mindig itt? A döntésed már úgyis más útra vitt.
Az útra, melyen nekem nincs helyem , a megváltoztató percet keresem, mely ebbe az irányba vezetett ahol nem cserélhetünk szerepet.
Te mész én itt maradok, egy helyben állok és semmit sem haladok.
Eljött a pillanat és te indulsz, könnybe lábad a szemem s bizom,hogy mégis vissza fordulsz.
Ne menj el.
Ne bucsúzz el.
Kínozz inkább de ne hagyj el.
Nem akarlak elengedni.Vissza akarlak tartani, de már nem hallod a hangom, csak mész és távolodsz a kiválasztott utadon, melyre én nem tehetem a lábam, de ha mégis megteszem megszünik alattam...egy árok lép a helyébe, s beleesek a legkietlenebb részébe.
Könnyek kínoznak, a csillagok sorban meghalnak.
Én,Én,Én mondtam, hogy menj el.
Egy hang súgta belülről;"majd nélküle is megleszel"
De nem, mióta elmentél üres és kietlen a táj, s igy minden jobban fáj.
Én akartam, hogy bucsúzz el.
De nem komolyan gondoltam, kérlek hidd el.
Nincs esély,hogy megtaláljalak
Csak egy sorsom van;
VISSZAVÁRJALAK.
