Látomás és álom.

Fáradtan kelek fel Mégis oly szokatlan ez a reggel
Furcsa érzés námítja el hangom
Szívem összerezzen, de egy gondolatom sem hallom
Lassan, de óvatosan kikelek az ágyból
Határozatlan lépésekkel kimegyek a szobából
Egyre gyorsabban ver a szívem
Menekülnék de nem tehetem
Félek, hisz ez az érzés olyan más
Remélem, hogy ez egy jel, hogy eljött a változás
Egyszer csak meghallok egy hangot
Felordítok;-ki van ott?
Oly ismerős a hangja, de azé nem lehet akire én gondolok
Nem, nem lehet, biztosan csak álmodok
Lépteim felgyorsulnak, sietek a hang felé
A lépcsőn leszaladva, egyre gyorsabban lefelé
Amijen gyorsan leérek abban a pillanatban megtorpanok
Az utolsó lépcsőfokon túl nem futok
Ott állok, szótlanul és némán
Akkor megint hallom; -emlékszel még rám?
Megfordulok és ott áll velem szembe
Hirtelen mintha egy tör hatolna szívembe
Ő az ki régen már, hogy elhagyott
Sok emlék melyeket itt hagyott
Remegek a sok kín között
Még most se hiszem el, hogy visszajött
Olyan valóságos és élethű a képe
Közeledik, de én meghátrálok visszalépve
Szememből könnyek csordulnak
Szüntelenül, míg véressé nem válnak
Furcsán nézz rám és arca elkeseredeztt
Csalódott, mitha nem én lennék az akit keresett
Egy szót se tudok szólni a némaságtól
Valamiért félek a csalódástól
Mikor már érzem, hogy megtudok szólalni
Akkor valami elkezd változni
Jelenléte egyre homályosabb
Szívdobogásom egyre gyorsabb
Bátorságom most ismét a régi
Tudom, nincs mitől félni
Ekkor azonban már nem látom
Akármerre nézek nem találok
-Hova lettél?
-Hova tüntél?
Öszzeroskadom véres szemmel
-Miért mentél megint el?
Elment ismét, itt hagyott örökre
Elhagyván engem és mindent feledve
Gyűlölöm magam, gyáva voltam
Hogy arról amit éreztem nem szóltam
Hisz oly jó volna ha veled lehetnék
Ez az amit mérhetetlenül szeretnék
Szemedbe nézni
És elmondani, nélküled nem tudok élni
De képtelen voltam megtenni
Pedig veled szeretnék lenni
Csak egyszer gyere vissza kérlek
De akkor többé el nem engedlek!