Halvány mint a holdsugár Ködös egy ideje már
Falak árnyékolják
Az ajtókat kulcsra zárják.
Ketrec az otthona
Fakó üvegben rejlik képmása
Lába alatt akadály
Szeme elött sötét homály.
Porral fedett a világ
Elhervadt már a virág
Töröttek a szárnyak
Szétfoszlottak a vágyak.
Angyali csók hízlalja
Bojongó szellem hallja
Lelkét álcázza
Árnyék alázza.
Örök rabszolgatartója a magány
Élete egy elérhetetlen bálvány
Kulcsokat a mélybe dobja
Szívét örökre elzárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése