2010. április 27., kedd
Játék a végletekig.
Egy érzés, egy gondolat
Mely másoktól fosztogat
Elveszi mindazt ami számít
Nincs senki aki téged megállít.
Kegyetlenül s szivtelenül játszod a játszmát
Számba se veszed a gyötrödő halálát
Lelkét kiszakítod a helyéről
Rég nem tudsz olvasni a szeméből.
Rejtekhelyed a valóságtól ez a játék
Már rég nincs ebben mérték
Makacsan és önfejűen csinálod
Ez már a te megszokott világod.
Felejteni vagy szeretni akarsz?
Magad sem tudod erre a választ
Rohansz egyre gyorsabban a mélyébe
Fürdesz az áldozatnak véres könnyébe.
Álomvilágba és felhőkbe repíted
Megszürkülté válik közben a szíved
Tetteid a végletekig szaladnak
Saját lépéseid semmit sem haladnak.
Ugyan ott maradsz ahonnan indultál
Csak közben sok érzést és lelket elloptál
Mindent saját magadnak csináltál
Majd a játék végén rájösz; egyedül maradtál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése