2010. szeptember 29., szerda

Feketeség.

Álmodni akartam egy más világról
Mégha tudom,hogy nem valóságos, mégis valami újról szól
Pillanatok alatt álomvilágba zuhantam
S egy fekete világot láttam.
Minden fekete volt
Fekete ég, fekete Hold
Fekete fák, fekete és zord
Fekete kín, fekete boldogság
Fekete völgy és fekete síkság
Ezernyi test hevert mozdulatlanul
Rég holt mind, de fekete ereikböl még most is fekete vér csordul
Az idö, mely rajtuk hagyta pecsétjét, rothadó tetemek sokasága
Fekete álarcok, fekete végtagok, mindnek fekete a csontváza
Fekete gyász, fekete elme
Feketébe öltöztetve, fekete mindanyiuk szeme
Fekete vérük egy patakba ömöl
A feketeség áttörhetetlen és tömör
E patak veszi körbe eme világot
S feketére festi a valóságot
Kivül és belül, velejéig csak feketeség
Fekete szívben, fekete reménység
De nem e világ festi feketére, azt amit a szem lát
A befekedett lélek az, mely rávetiti a létre, fekete sugarát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése