Csak hallgatok, s te maradj velem amíg lehet
Légy újra végső menedékem
Most álarc van rajtam, zord és hideg
De letépem.
Álarc, melyet régóta áztat a könny
Most megtör a pillanat és a maszk lemállik
Többé nem mérgez meg a közöny
Igéretem még mindig él; mindhalálig.
2010. szeptember 9., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése