Egy óvatlan pillanat, szüli meg a hamisságot
Mely teljesen megfertőzi a valóságot
Akaratlanul homályosítja el a tudatod
A vele járó következményeket, előre nem tudhatod.
Hiszed, hogy épp ez az amivel nem teszel kárt
Hisz, néha egy kis hamisság nem árt
Attól még nem leszel bűnös és szívtelen
Hogy kiszinezed és folytatod a vonalakat a képeken.
Egyre több szín és vonal jelenik meg a rajzokon
Mely tömegével lóg a faladon
Amik közül egyet-egyet néha leveszel
S, más kezébe teszel.
Kinek a kép látványa, oly mámoros
És észre sem veszi, hogy az valójában nem valóságos
Csak hamis vonalak, ármánnyal elfedett hazugságok
Melyröl azt hiszed;~ennyivel biztosan nem ártok.~
Akaratlanul születnek ezek a képek
A célod az, hogyha mások ránéznek
Azt lássak, hogy azok szépek
S ezáltal, egy pillanatra boldogok legyenek.
De idővel mindegyik túl szinessé válik
És a saját valódi képeden is eluralkodik
A hamisság csapdájába esel
A képekbe, melyeket színezését te kezdted el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése