2010. május 24., hétfő

Körforgás.

Leláncolja minden testrészed, ketrecbe rak s lakatokkal lezárja, hogy szabadulni ne tudj.
Menekülnél egy jobb helyre ahol nem ijen kín szenvedés vár, de valami mégis visszatart, mely egy nap hatalmába keritett és akármijen kegyetlen módon bánik veled, akárhány sebet ejt rajtad, te mindet újra és újra bekötöd mintha misem történt volna, s csak a hegek emlékeztetnek vissza azokra a fájó pillanatokra s napokra.Könny mossa arcod, de ha meglátod,hogy jön és a ketrecböl kienged, a láncoktól megfoszt és engedi, hogy vele menj, minden könnycsepped eltünik és mintha egy más világba röpitene, ahol csak akkor jársz ha vele vagy.Egy álomvilág röpiti rád álmait és fényét, s azt akarod ez a pillanat sose múljon el...de tudod elöre, nincs sok időd így a pillanatoknak élsz, azoknak a pillanatoknak amikor a ketrecen kivüli világban élhetsz és amikor vele lehetsz.
De ismét eljön az idő s vissza kerülsz a ketrecbe,a részeddé vált láncok újra rádkerülnek...s,minden folytatódik elölről....................Csak bizol abban, hogy egy nap ez a körforgás megszakad és végleg a ketrecen kivül élheted az életed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése