Az én utam magányos,Az egyetlen, amit valaha ismertem,
Nem tudom, merre visz,
De ismerős, és én egyedül megyek.
Ezen az üres,kihalt utcán járok,
Az Összetört álmok útján,
Ahol a minden alszik,
Egyedül vagyok, egyedül megyek, semmi sem hallatszik.
Csak az árnyékom ami folyton kísér,
Csak szilánkos szívem ami ver,
Néha azt kívánom, valaki bárcsak rámtalálna,
De addig is, egyedül megyek.
Olvass a sorok közt,
Hogy mi nem a régi és mi van rendben,
Nézd meg ahogy a szivem dobban-e még
Hogy tudd, még élek, és egyedül megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése