Minden tagomat megbénítja a félelem,Hazugságok az ezer könnycseppen át,
Belül már elvesztem, a végét várom,
Mégis harcolok, mégha újra és újra hazugságok lesznek amit hallok.
Sosem voltam elég erős,
Sosem leszek elég jó,
Sose mondtam mi az mi halálba hív
Nem is akartam, hisz így a jó.
Sosem látják meg az igaz arcom,
Sosem leszek tökéletes,
Csak tovább küzdök, hogy csillapítsam
Ezt a fájdalmat, ami belülről szétszakít.
De a könnyeken áttör a vakító fény,
Megszüli hajnalt a végtelen éjt,
Kitárt karok várnak rám,
Egy ölelés a véres álmok hajnalán.
Gyere el az éjjel,s én majd veled maradok,
Érted éltem és érted haltam,
Fogadj szívedbe és én esküszöm,
Soha nem hagylak egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése