Kihalt utcán bolyongva Lassú léptekkel haladva
Kiégett lámpák vezetik
Lidérces kisértetek kisérik.
Csak az eső, ami mossa arcát
Véres teste mutatja fájdalmát
Könny már nem fakad szeméből
Mindent kihullajt kezéből.
Csak megy a hangok után
A sötét kietlen utcán
A fény irányába halad
Az éj semmit sem ad.
Visszafordulna, de már késő
Ez a pillanat a végső
Bucsúzna de már nem lehet
Elindult, s számára itt a végzet.
Ezernyi sikoltás hallatszik
Rémült arcok kétségbeesése látszik
Mind az árva körül gyülekeznek
Lábaik vértocsában hevernek.
Ordításukat, zokogásukat az árva nem hallja
Senkit sem lát maga körül, s a tört mellkasába szúrja
Utolsó pillanatok, bucsú nélküli percek
Összetört, síró emberek.
Túl késő volt, hogy megállítsák
Ők voltak, akik ebbe taszították
Az árva kapott egy esélyt
S lénye elérte a fényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése