Vörös estélyiruha lóg a vállfánFekete gyászruha az ágyán
Hosszú haját kontyba köti
Selyem kendöjét, csipke fátyolra cseréli.
Éjfélt üt az óra és az lány elindul
Amint kilép az ajtón, minden elhalkul
Az utca kisértetiessé válik
A rengeteg is gyászoláshoz öltözik.
Kiégett lámpák, reszkető bokrok
Lidérces, túlvilági hangok
Mind kisérik az asszonyt az utján
Ki belép a temető kapuján.
A sirok között bolyongva
Táskáját erősen szorítva
Odalép szerelme sírjához
S, leborul a keresztfához.
Könnyeivel öntözi a koszorúkat
Melyeket nappal hoztak
Friss föld fedi a koporsót
Örök álom ringatja a halandót.
A lány táskájába nyúl
S, a sírra borul
Tört döf mellkasába
Majd ott terem, szerelme karjába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése