Mint legördülő esöcseppek az ablakon
Úgy szünnek meg az érzéseim e napon
Bizonytalanság fedi el a szavakat
Rettegés, mely görcsös remegésbe rántja a karokat.
Szavak,hitetlenkedő kijelentések
Értelmetlen, újra és újra elmondanom amitől félek
Hogy higyj bennem ezentúl nem várom
A szívem ajtaját, e nap végével bezárom.
Esőcseppek melyek vérrel egyesülnek az ablakon
Vihar tombol és dúlja szét a valót e napon
Elmossa, a feledés ölébe taszítja a szavakat
Hogy lelke, e naptól ne tudja újra ölelésre tárni a karokat.
Kínzó, de már biztos kijelentések
Soha többé nem tárom eléd azt , amitől félek
Megsemmisülés,pusztulás, mától ezt várom
Ami volt s van,azt még magamba zárom.
Kínos viharom, most bucsút intek
Viszlát érzelem,viszlát értelem
Viszlát vérem,viszlát haldokló reményem
Édes pusztulás, e nap végén téged köszöntelek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése